Hallottad már azt, hogy "ha el tudod képzelni, akkor képes vagy rá/el tudod érni".

Akkor tapasztaltam meg ennek a fontosságát és nehézségét, amikor egyszerűen nem tudtam elképzelni magam soványként.

Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehézségű lesz majd, pedig majd bele szakadtam annyira próbálkoztam.

Na persze nem mintha ez jót tett volna az önbizalmamnak (Még erre sem vagyok képes?)

De küzdöttem vele, kihívást láttam benne, hogy soványként tekinthessek önmagamra.

Egy olyan emebrként akarok élni, aki még sosem voltam. (Gondolom ez mással is előfordult már.)

Órákat szántam rá, hogy egyedül maradtam és csak ezen gondolkoztam, hogy:

-Kivé akarok válni?

-Miért akarok azzá válni?

-Tényleg a soványság az út?

-Mit kellene msképp csinálnom?

-Vajon el tudom-e érni a célom?

-Képes vagyok rá?

-Miért pont most?

És BUMM! Több napi/pár heti kitartó próbálkozás után már egyre könnyebben láttam magam előtt, hogy hogyan fogok hamarosan kinézni. Nem tudtam még mikor, de éreztem, hogy itt most valami más lesz.

Ekkor már tudtam, hogy ebből könyv lesz. :)

Meg volt a "MIT?" mostmár jöhetett a "HOGYAN?"

Köszöntelek "A Lépcsőzés Hízlal" Blog-omon!

Már a fogyókúrám kezdetekor tudtam, hogy erről később egy Blogot és egy Könyvet fogok majd írni, hátha másnak is hasznára válhatnak majd azok a tapasztalatok, mérföldkövek amiken én már túl vagyok.

Ma végre elérkezett az a nap is, amikor bepillantást nyerhetsz abba, amin már több hónapja dolgozok.

Ez pedig nem más, mint a saját testem énképem és boldogságom.

A Blog címe azért viseli A Lépcsőzés Hízlal nevet, mert a sikerem legfőbb kulcsa abban van, hogy nem erőltetem a fogyást és sokszor szembe megyek a fogyási mítoszokkal. Az egyik ilyen számomra a lépcsőzés volt. Biztosan hallottad már, hogy "ha kövér vagy, akkor a legegyszerűbb, ha lift helyett a lépcsőzést választod, már az is fogyaszt".

Valakit biztosan, én viszont útálok lépcsőzni, nem azért, mert lusta vagyok. EGyszerűen úgy érzem nem az én pályám. És minek erőltessek egy olyan dolgot magamra, amit nem akarok és nem szívesen csinálok.

Egy idő után úgyis megunom és abbahagyom. Vagy a Snickers evése közben megnyugtatom magam, hogy "De én ma már lépcsőztem". Más kérdés, hogy a Snickers kalóriáinak a töredékét sem adtam le, miközben felslattyogtam a 2-ikra. 

Néha szokatlannak tűnhet a módszerem/a felfogásom, de ahogy látod sikerül így is elérnem a célomat és folyamatosan, nap, mint nap jobbá válok egészségügyileg és közérzet szempontjából.

Akkor is ajánlom Neked a blogot, ha éppen nem akarsz 20-30 kilóktól megszabadulni, csak szeretnél növelni az energiaszinteden vagy az egészségeden.

Amennyiben kíváncsi vagy a kezdetekre és hogy mik történtek velem a két kép közötti 5 és fél hónapban, akkor tarts velem a Blog-on és kövesd a Facebook oldalamat! ;)