Rengeteget diétáztam már. 

Egy ideig csináltam, addig be is váltak, majd jöttek mások véleményei:

-Nem fog sikerülni

-Jaj, már megint egy diéta

-Jó vagy te így

-Én ÍGY is szeretlek

-Mi az, hogy nem eszel ilyet?

stb.

Ezek a legrosszabb érzések voltak, amikor belekezdesz valami újba. Legyen az bármi, nem csak fogyás vagy életmódváltás és a szeretteid/barátaid azt mondják, hogy "Jó vagy te ÍGY is!"

Hát én nem úgy éreztem. Sokszor nem úgy éreztem.

Van egy mondás, amit egyszer az egyik legmeghatározóbb könyvben olvastam, aminek az általam leszűrt lényege ez volt: "Ha valakit igazán szeretsz, akkor elfogadod a céljait és azt az embert, akivé válni akar!" Azaz, aki igazán szeret, Ő elfogadja, hogy fogyni akarsz és nem a fenti mondatok egyikét mondja, hanem inkább "Sok Sikert!" kíván.

Persze a barátaink közül sokan nem biztos, hogy olvasták az "Állj félre a saját utadból" című könyvet, éppen ezért mondják szeretetből, hogy "Jó vagy te ÍGY is!".

Úgy döntöttem, hogy ez alkalommal nem jelentem be senkinek a fogyókúrámat, sőt még le is tagadom. (Néha jobb a titkolózás.)

Majd amikor látszik, akkor úgyis észreveszik.

Jól is tettem, két hét alatt már jöttek a visszajelzések, hogy:

-Ki vagy virulva!

-Te fogytál?

-Úr Isten! Kisebb a hasad!

-Elkezdtél futni?

-Hogyan csinálod?

stb.

Ennyire jól még nem éreztem magam.

107-109 kilóról indultam és akkor éreztem az igazi Áttörést, amikor lementem 100 kg alá.

Ez a fogyás egy hónap alatt megtörtént és akkor viszont már megnőtt az Önbizalmam a fogyásom felvállalásához és a további változtatásokhoz!